Titkos kert

Már napok óta növekszik valami cummó a fülemben, amire eleinte azt hittem, hogy pattanás...sajnos nem az. Na nem fogok megmurdálni, nem kell semmi durvára gondolni, csak valami gennyes cucc, aminek van latin neve is, de ezt képtelen voltam megjegyezni...az orvosra már sokkal tisztábban emlékszek. Mindaddig rohadtul szimpatikus is volt, amíg nem közölte, hogy vagy feltárja helyi érzéstelenítéssel ezt a csodát, vagy dunsztkötés tesz a fülemre. Én persze, mint a világ legkevésbé fájdalomtűrő embere, a kötést választottam (akkor még nem tudtam, hogy ehhez az egész fejemet át kell kötni). Szóval most leginkább úgy érzem magam, mint azok a kutyák érezhetik magukat azzal a fantasztikus gallérral, amiket az amerikai filmekben aggatnak rájuk.Az én "jóindulatú és végtelenül kedves" barátnőm, Dóra kifejezetten jót szórakozna rajta. Hát az már biztos, hogy ilyen fejjel max a mamához vagyok hajlandó elmenni a vasárnapi ebédre...szóval két lehetőségem van a hétfőt illetően: vagy elmegyek suliba és az orvos utasításait megszegve leveszem a kötést, vagy nem megyek suliba és poshasztom továbbra is a fejem ezzel a büdös szarral.(Elnézést a szóhasználatért :L)